Ügyfélszolgálati iroda, Budapest
Egy
kis szolgáltató cég ügyfélszolgálati irodáján dolgozom. Nem
mondom, hogy minden ügyfelünket személyesen ismerjük, de nagyon
sokukat igen. Egy nap, az egyik ügyfél, akit pont ismerek, bejön
és feltesz a szolgáltatással kapcsolatban egy csomó kérdést,
egy elég speciális esettel kapcsolatban. A legjobb tudásom szerint
igyekszem segíteni neki, megkapja a válaszokat a kérdéseire –
szemlátomást teljesen elégedett –, majd kér egy egyenleget
kinyomtatva. Míg várunk, hogy a nyomtató befejezze az éppen folyó
nyomtatási munkát és az ügyfél egyenlege is papírra kerüljön
– fél perc az egész – a következők hangzanak el:
Ügyfél:
Olyan borzasztó, hogy mindent személyesen kell elintéznem! A
mobiltelefon allergiám iszonyatos! Hiába mondja az orvos, hogy
olyan nincs, én tudom! És mostanában már a vezetékesre is
előjön!
Én:
…
Pár
héttel később, telefonhívás érkezik:
Ügyfél:
Jó napot kívánok! X. Y. vagyok, a nagynéném Z. Q. ügyében
érdeklődnék /erről meg erről/.
Én:
Jó napot kívánok! Sajnos
adatvédelmi okokból nem adhatok Önnek felvilágosítást, csak ha
hoz egy hivatalos meghatalmazást a nagynényjétől, hogy Ön
eljárhat a nevében. De, pár hete járt ő nálunk, csak nem
történt valami baj?
Ügyfél
(némileg elbizonytalanodott hangon):
Hát... Az az igazság, hogy beteg... Allergiás...
Én
(nem kicsit zavarban): Ööö...
A telefonallergia?
Ügyfél
(szinte hallani, hogy elpirul, nagyon halkan): Igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése