Kifőzde, Budapest
Egy
időben szinte minden hétköznap a munkahelyemmel szomszédos
utácban lévő kifőzdében ebédeltünk, az alapítóról
elnevezett /helynevénél/. A csülkös bablevesük világbajnok,
sohasem szoktam kihagyni. Állok a mindig hosszú sorban, előttem
egy néni. Mákostésztát rendel, megkapja és már fizet. A
rendszer úgy működik, hogy a pici helyen ketten szolgálnak ki, az
egyik úr villámsebesen összekészíti a rendelést, a másik meg
üti a kasszát. Így a néni látja és hallja, amikor az ételt a
kuncsaft elé tevő úr megkérdi: „Kérsz tejfölt a csülkös
bablevesedre?” Néni erre megdermed, majd ő is kér tejfölt a
mákostésztájára. Szemlátomást nem én vagyok az egyetlen, aki
ilyet még nem látott, a kiszolgáló srác sem, de – mint később
megtudtam – már rég túl van azon, hogy ilyesmin vitatkozzon,
vagy csodálkozzon, úgyhogy rákanyarít egy evőkanál tejfölt a
mákostésztára. A néni elégedetten elvonul a mákos-tejfölös
tésztájával és nekilát.
Azóta
ha náluk eszem, akkor minden fogással kapcsolatban eljátszuk a
„kérsz rá tejfölt” rituálét és jókat vigyorgunk, a többi
vendég pedig valószínűleg meg van róla győződve, hogy nem
vagyunk normálisak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése